Digitális eszközök, amelyek egy helyen élnek

Az internet minden digitális tárgyat egyszerre mindenhol elérhetővé tett. Ez volt a lényeg, és működött. De ezzel a digitális dolgokat megfosztotta attól az egy tulajdonságtól, amelytől a fizikai dolgok értékesnek tűnnek: hogy valahol konkrétan vannak. Egy koncertjegy azért számít, mert beenged egy terembe. Egy nevezetesség azért számít, mert el kell utaznod hozzá.

A Seekprotocol visszaadja a helyet a digitális eszközöknek. Egy token, egy NFT vagy egy jutalom kiadható egy koordinátakészletre egy tárca helyett, és ott marad, amíg valaki fizikailag a sugarán belül nem áll, és ezt be nem bizonyítja. Ezt nevezzük helyszínigazolásnak, és erre az alapelemre épül a protokoll többi része.

A felhasználói felület a Seekprotocol, egy iOS-re és Androidra készült mobilapp, amely kiterjesztett valóságban jeleníti meg ezeket az eszközöket. Sétálsz, a telefonod megmutatja, mi van a közelben, és begyűjtöd, amit találsz. Alatta az elszámolás azon a láncon történik, ahol az eszköz már most is él, egyetlen követelmény mellett: a tranzakciós költség legyen elég alacsony ahhoz, hogy egy kis jutalom felvétele ne kerüljön többe, mint amennyit a jutalom ér.

Miről szól ez a dokumentum

Tizenhat fejezet, négy tételben. Az első három felvázolja a problémát és az azt megválaszoló alapelemet. A négytől hétig terjedő fejezetek a gépezet: hogyan halad egy begyűjtés, hogyan illeszkednek a rétegek, és mit kezd velük az app. A nyolctól tizenegyig terjedők a gazdaságról szólnak, attól, ki fizet az elhelyezésért, egészen addig, ki dönt a paraméterekről. Az utolsó öt azokról a dolgokról szól, amelyeket egy whitepaper általában kihagy: a támadásokról, az adatvédelmi költségről, a szabályozási helyzetről és az őszinte korlátokról.

Több ábra kipróbálható. Az igazolási modell, a begyűjtés idővonala, az elkapási dobás és a költségvetés-kalkulátor mind ugyanazt a számítást futtatja, mint a protokoll, ugyanazokkal az állandókkal, így a tervezéssel vitatkozhatsz, nem egy róla készült ábrával.

Két csoportnak van egy problémája, amelyről kiderül, hogy ugyanaz a probléma, két ellentétes végéről nézve.

A márkák és helyszínek nem tudnak látogatóforgalmat venni

A digitális hirdetés ezredmásodpercek alatt eléd tehet egy képet. Azt viszont nem tudja elérni, hogy valaki három utcát sétáljon. A megjelenésből fizikai látogatásba történő konverzió a teljes kiskereskedelmi és rendezvénytölcsér leggyengébb láncszeme, és rosszul mérik, általában úgy, hogy a kasszánál megkérdezik az embereket, láttak-e hirdetést.

Az iparág válasza a modellezés lett. A hozzájárulást adó eszközökből álló paneleket kivetítik egy teljes populációra, és az így kapott üzletlátogatási számot a megjelenések és kattintások mellett jelentik, mintha ugyanolyan számlálóból származna. Nem onnan származik. Az egyik szám egy esemény, a másik egy becslés, és a kampányokat a becslés alapján ítélik meg.

A kriptoprojektek nem találnak valódi felhasználókat

Az airdropok az elosztás szokásos eszközei, és farmolják őket. Egy tárca létrehozása semmibe sem kerül, így minden jutalmat, amelyet egy tárca begyűjthet, maroknyi ember tárcák ezreivel fog begyűjteni. A projektek egyre bonyolultabb jogosultsági szabályokkal válaszolnak, amelyek többnyire a hétköznapi felhasználókat szűrik ki, miközben a kifinomult farmerek alkalmazkodnak.

Mindkét probléma feloldódik, ha be tudod bizonyítani, hogy egy ember egy adott helyen, egy adott időben volt. A látogatóforgalom mérhetővé válik, mert épp az érkezés a rögzített esemény. Az airdrop-farmolás drágává válik, mert a tárca ingyenes, az utazás nem, és senki sincs egyszerre negyven városban.

Miért építhető meg most, és miért nem korábban

Három dolognak kellett egyszerre megérkeznie. A telefonoknak alapfelszereltségként kellett hordozniuk a kétfrekvenciás GNSS-t, a mélységérzékelő kamerákat és a hardveres hitelesítést, nem csúcsmodell-funkcióként. Az elszámolásnak elég olcsóvá kellett válnia ahhoz, hogy egy néhány centet érő jutalom túlélje a mozgatást, ami minden láncot kizárt, amíg a díjak egy cent alá nem estek. És az embereknek hajlandónak kellett lenniük arra, hogy egy kamerát az utcára fordítsanak, és lássanak valamit belerajzolva, amit a játékokban töltött AR-évtized csendben el is intézett.

Az előző fejezet szerint két csoportnak ugyanaz a problémája. Ez a fejezet arról az eszközről szól, amelyhez mindkettő először nyúl, és arról, miért bukik el olyan módon, amelyen a több költés sem segít.

A piacon minden mutató csak közelítés

Egy megjelenés, egy kattintás, egy megtekintés, egy követés, egy tárcacím: egyik sem ember. Mindegyik egy jel, amely egy emberrel korrelál, olyan feltételek mellett, amelyeket a jel eladója szab meg. Amint a jel előállításáért járó jutalom meghaladja annak költségét, hogy ember nélkül állítsák elő, ember nélkül állítják elő, és az a korreláció, amelyre az egész piac árazva van, csendben leválik arról, amit helyettesített.

A szűrők nem állítják helyre a jelet

A szokásos válasz a jogosultsági szabályok: minimális egyenleg, korábbi aktivitás, pillanatfelvételi időablakok, captchák, eszköz-ujjlenyomatok. Mindegyik valamennyivel megemeli egy hamis begyűjtés költségét, és valamennyivel egy valódiét is, és a kettő aránya az egyetlen, ami eldönti, segített-e a szűrő. A gyakorlatban a kifinomult farmer lenyeli a költséget, a hétköznapi felhasználó pedig feladja, így a szűrők végül épp azt a populációt választják ki, amelynek a kizárására készültek.

A jelenlét nem egy jobb szűrő. Másfajta dolog, mert a költsége nem számítási. Nem párhuzamosítható egy szerverállványon, nem csökken, ahogy a hardver olcsóbb lesz, és egy utcához nincs lakossági proxy.

A kérés továbbra is a kiadóé

Annak igazolása, hogy valaki valahol volt, semmit sem mond arról, mit kell tennie, amíg ott van, és a protokoll szándékosan nem dönt erről. Egy begyűjtés köthető követéshez, regisztrációhoz, egy polcon lévő termék szkenneléséhez, a koordinátán történő minteléshez, a kasszánál történő vásárláshoz, vagy semmihez az érkezésen túl. Az alatta lévő igazolás minden esetben azonos, vagyis a kiadó kampányonként megváltoztathatja a kérést, anélkül hogy a garancián bármi változna.

Ez olyan okból számít, amelyet könnyű figyelmen kívül hagyni. Egy elosztási csatorna, amely előírja a cselekvésre ösztönzést, csak azokhoz a kampányokhoz illik, amelyekre tervezték, és minden ettől eltérő kiadónak a csatornához kell igazítania az ajánlatát. Itt a bizonyítékot áruljuk, nem a tölcsért.

Amit ez nem old meg

Egy igazolt érkezés annak bizonyítéka, hogy egy eszköz egy koordinátán volt, nem annak, hogy az azt tartó ember ott akart lenni, vagy valaha visszajön. Aki pénzt kap azért, hogy elsétáljon egy ajtó előtt, valódi érkezés és rossz vásárló. A protokoll az érkezést drágán hamisíthatóvá és egyszerűen számolhatóvá teszi. Hogy megérte-e megvenni, az továbbra is marketingkérdés, és erre egyetlen lánc sem ad választ.

A helyszínigazolás annak állítása, hogy egy adott eszköz egy adott időablakban egy adott sugáron belül volt, olyan hitelesen, hogy erre alapozva valami értékeset ki lehessen adni.

Egyetlen jel sem megbízható önmagában. A nyers GPS-t bármely rootolt eszköz meghamisíthatja egy mock location szolgáltatóval. Ezért a protokoll több független jel alapján pontoz egy begyűjtést, és megköveteli, hogy ezek együtt összefüggőek legyenek, mert egy jelet meghamisítani könnyű, mindet következetesen meghamisítani nem.

Az általunk kombinált jelek

• GNSS-pozíció: a nyers műholdas pozíció a jelentett pontossággal, valamint a konstelláció és a műholdak száma, amelyet a hamisítók gyakran elrontanak.
• Környező rádiójelek: a közeli Wi-Fi SSID-k és cellatornyok halmaza, összevetve azzal, amit a protokoll az adott koordinátákon látni vár. A rádiós környezetet nehéz hamisítani, és lassan változik.
• Eszközhitelesítés: Androidon Play Integrity, iOS-en DeviceCheck vagy App Attest, amely megerősíti, hogy az app eredeti, és az operációs rendszer nem sérült.
• Mozgásfolytonosság: a gyorsulásmérő nyomvonala az előző megerősített pozíció és a mostani között. Azt a begyűjtést, amely szerint 90 másodperc alatt 400 km-t tettél meg hozzá illő mozgásprofil nélkül, elutasítjuk.
• Időbeli valószerűség: az érkezési időket összevetjük azzal az utazási idővel, amely az utolsó megerősített helyzetedből következik.

Minden jel hozzájárul egy megbízhatósági pontszámhoz. Az eszközök maguk határozzák meg a szükséges pontszámot: egy kis értékű küldetésjutalom mérsékelt pontszámot is elfogadhat, míg egy jegyes esemény nagy értékű dropja eszközhitelesítést és egyező rádiós környezetet követelhet. A küszöb alatti begyűjtéseket elutasítjuk, és ha egy eszközt többször elutasítunk, az adott eszköz küszöbe megemelkedik.

Miért súlyozzuk a jeleket ahelyett, hogy mindet megkövetelnénk

Egy szabály, amely minden jelet megkövetel, a becsületes felhasználókat utasítja el. A metróállomásokon elveszik a GNSS. Az új épületek rádiós környezetét a térkép még sosem látta. Egy két verzióval lemaradt operációs rendszerű telefon olyan okokból bukhat el a hitelesítésen, amelyeknek semmi közük a csaláshoz. A súlyozás lehetővé teszi, hogy egy eszköz megmondja, mennyi bizonyítékot érdemel az értéke, és hogy egy becsületes begyűjtés túléljen egy rossz jelet, anélkül hogy egy hamisított túlélne négyet.

Az előző fejezet a bizonyítékot írja le. Ez egyetlen begyűjtést követ attól a pillanattól, hogy egy eszköz után nyúlsz, addig, amíg a tárcádba kerül, mert a tervezési döntések nagy része a műveletek sorrendjében rejlik.

A határ, amely számít

Nézd meg, hol váltanak gépet a szakaszok. Minden érzékeny dolog az első háromban történik: a pozíció, a rádiós szkennelés, a mozgásnyom, a hitelesítés. Egyik sem hagyja el nyers formában a telefonodat. Az ellenőrzőhöz egy aláírt begyűjtés jut el, az ellenőrzőtől a láncra pedig egy aláírt tanúsítvány arról, hogy a begyűjtés elérte a küszöbét.

Ezért történik az igazolás láncon kívül. Ez nem skálázási kompromisszum. A pontozás láncra vitele a bemenetek közzétételét jelentené, a bemenetek pedig annak leírása, hol állsz, és milyen vezeték nélküli hálózatok vannak körülötted.

Mi történik, ha nem sikerül

• Küszöb alatt: a begyűjtést elutasítjuk, az eszköz a térképen marad, és semmi sem kerül a láncra. Az elutasítást az eszközhöz rögzítjük.
• Ismételt elutasítások: az adott eszközhöz szükséges pontszám emelkedik. Egy eszközt, amely egy órán belül hat begyűjtésen bukott el, nem kezelünk úgy, mint egyet, amely egyen sem.
• Elszámolási hiba: a begyűjtést megtartjuk és újrapróbáljuk, nem dobjuk el. Egy megnyert, de ki nem kézbesített eszköz olyan hiba, amely bizalomba kerül, ezért a sort úgy terveztük, hogy egy elakadt kifizetést félrelépésre késztessen, ne blokkolja a mögötte lévőket.
• Lejárat begyűjtés közben: az eszközöknek időablakuk van, és az ablak bezárulta után érkező begyűjtést tökéletes pontszám mellett is elutasítjuk. Az ablak az eszköz része, nem hálózati körülmény.

A protokoll négy rétegből áll. Mindegyikről külön lehet gondolkodni, és mindegyik külön cserélhető.

Az elkülönítés a hely és az elszámolás határán számít a legtöbbet. A helyigazolás valószínűségi, és láncon kívül történik, mert olyan érzékelőadatokon alapul, amelyeknek semmi keresnivalójuk a nyilvánosság előtt. A láncra egy aláírt tanúsítvány kerül arról, hogy egy begyűjtés elérte a küszöbét, nem a mozgási előzményeid.

Mit tárolunk, és hol

• Láncon: eszközdefiníciók, koordinátáik és sugaraik, begyűjtési nyilvántartás és tokenátutalások. Nyilvános és végleges.
• Láncon kívül: nyers érzékelőadatok, rádiós ujjlenyomatok és eszközhitelesítések. Csak addig őrizzük meg, amíg egy begyűjtés pontozásához és a viták rendezéséhez szükséges, utána töröljük.
• Az eszközön: a helyelőzményeid és az AR-horgonyadatok. A telefonodon maradnak, hacsak kifejezetten meg nem osztod őket.

Miért nem rögzített az elszámolási réteg

A követelmény szokatlan egy láncnál: nagyon sok tranzakció, tranzakciónként nagyon kis érték, és olyan gyors megerősítés, hogy egy utcán álló ember észre se vegye. Aki egy húszcentes jutalmat vesz fel, nem fizethet tíz centet azért, hogy megkapja, és nem fog harminc másodpercig egy helyben várni. Ez a mezőny nagy részét a költség, a maradékát a késleltetés miatt zárja ki. Ugyanakkor követelményként zárja ki őket, nem pedig egy egyszer meghozott és köréje épített láncválasztásként.

Az elszámolás tehát konfiguráció. Egy hálózat egy sor a saját végpontjával, blokkfelfedezőjével és natív tokenjével; egy eszköz magával viszi azokat a hálózatokat, amelyeken létezik, mindegyiken a szerződéscímével és tizedesjegyeivel; egy tárca pedig két címcsalád egyike, nem lánconként egy, mivel minden EVM-hálózat ugyanazt a címet használja. A kiadó abban a tokenben finanszíroz egy kampányt, amely már nála van, és a begyűjtés ott számolódik el, ahol az a token él. Egy új hálózat hozzáadása egy sor, nem egy kiadás.

A kompromisszumot érdemes kimondani. A láncok leállnak, és egy leálló lánc sorban álló begyűjtéseket jelent. Az elszámolást olyan lépésként kezeljük, amely elbukhat és újrapróbálható, nem olyanként, amely mindig sikerül, és ez minden hálózaton helyes tervezés, egy gyors hálózaton pedig nem is opcionális. A több hálózatra való szétosztás nem szünteti meg ezt a kockázatot. Megakadályozza, hogy egy hálózat kiesése az egész protokoll kiesése legyen, ami szerényebb állítás, és ez az őszinte.

Mi hol fut

A Seekprotocolban válik a protokoll olyasmivé, amit egy ember a fentiek ismerete nélkül is használhat. Egy térképpel nyílik meg, amely a közeli dolgokat mutatja, és ha felemeled a kamerát, az AR-motor a helyükön jeleníti meg ezeket az eszközöket.

Mit csinál az app

• Felfedezés: élő térkép a gyalogtávolságon belüli dropokról, küldetésekről és eseményekről, aszerint szűrve, ami téged tényleg érdekel.
• Gyűjtés: odafordítod a kamerát, látod a világban horgonyzott eszközt, kinyúlsz és elveszed. Az elszámolás a háttérben történik.
• Vezetés: egy AI-társ, amely a kamerán át olvassa a környezetedet, útvonalakat javasol, elmagyarázza, mit látsz, és alkalmazkodik a játékstílusodhoz.
• Tárolás: beépített tárca, amely közösségi bejelentkezésből jön létre, így egy új felhasználótól senki sem kéri, hogy leírjon egy seed phrase-t, mielőtt bármit felvehetne.

A kezdési folyamat korlátja több tervezési döntést határoz meg, mint bármi más. A legtöbb ember, aki valaha használni fogja a Seekprotocolt, még sosem tartott a kezében privát kulcsot. Ha az első harminc másodpercben elhangzik a „mnemonic” szó, továbbállnak. Ezért a tárca csendben jön létre, és később bárki exportálhatja, aki maga akarja őrizni.

A séta a dropig

Az eszközök néhány tíz, legfeljebb pár száz méterre vannak, ekkora távolságon a térkép elég, az útvonaltervezés túlzás. Egy spawn megjelölése egyenes vonalat húz tőled hozzá. A vonal szándékosan szaggatott: irány, nem útvonal, semmit sem tud az épületekről, és ekkora távolságon általában az irány maga a séta. Magától eltűnik, amint elkapási távolságon belül vagy, ahol a gyűrű veszi át a szerepet.

A spawnok egy órán belül lejárnak. Ez játékdöntés, protokollszintű következménnyel: a következő indításkor visszaállított jelölő a semmire mutatna, ezért az app nem menti el.

Horgonyzás, és mire való itt az AR

A kamerás rész nem dekoráció, és nem is maga az igazolás. Két dolgot csinál. Hihető helyre teszi az eszközt a világban, így az utána nyúlás cselekvés, nem gombnyomás, és ad a mozgásjelnek valamit, amihez következetesnek kell lennie, mert aki egy horgonyzott tárgyat körbejár, úgy mozog, mint egy ember, a mozdulatlanul telefont tartó hamisító viszont nem.

Egy protokollnak, amely az érkezésért fizet, akkor is kell egy ok az első érkezéshez. Senki sem sétál négy utcát egy mechanizmusért. A játékréteg a hálózat keresleti oldala, és ugyanazzal az őszinteséggel terveztük, mint az igazolást: az esélyek nyilvánosak, a szerveren számolódnak, és a klienst soha nem kérdezzük meg, mi történt.

Az elkapás

Ha elérsz egy eszközt, még nem kapod meg. Amíg nyomva tartod a koppintást, fut egy töltőgyűrű, és a töltés minősége egy szorzót táplál. Aztán a szerver dob. Egy spawnra két próbálkozásod van, és az újrapróbálkozás az első 0,65-szörösét éri, ez az a szám, amelytől a második esély második esélynek érződik, nem vigaszdíjnak.

A feltételek, amelyeket általában senki sem tesz közzé

A legtöbb játék elrejti a módosítókat. Itt nincs rá ok, mert az érdekes tulajdonság az, hogy az ügyesség terel, de soha nem dönt. A töltőgyűrű 0,85 és 1,0 közötti szorzó, így egy tökéletes koppintás egy legendáson is csak legendás marad, egy elrontott koppintás egy gyakorin pedig valószínűleg ugyanúgy gyakori.

• Szintbónusz: játékosszintenként 0,3 pont esély, tíz szinten át Seekertől Legendig.
• Hideg széria: szánalomidőzítő, egymást követő hibázásonként 2 pont, legfeljebb 12, és ez az újrapróbálkozásra is, valamint érmék között is érvényes.
• Szériabüntetés: ugyanazon az érmén egymást követő sikerenként 4 pont, legfeljebb 20, így egyetlen spawnpont farmolása egyre rosszabb lesz, nem jobb.
• Klánbónusz: legfeljebb 5 pont, amelyet a klán szerez meg, nem a játékos.
• Power-upok: megvásárolva vagy megnyerve, amelyek minden más tag hozzáadása előtt megszorozzák az alapesélyt.

Fejlődés, és mire való

A szintek, jelvények, klánok, tizenkét órás kihívások és heti célok arra valók, hogy a sétának egy dropnál hosszabb íve legyen. Protokollmunkát is végeznek: egy játékosnak, akinek szintje, klánja és szériája van, előzményekkel rendelkező fiókja van, és előzményeket nagy léptékben drága hamisítani. A fejlődés egy második költség, amely a farmert terheli, a becsületes játékosnak pedig semmibe sem kerül, mert ő amúgy is játszott volna.

Egy helyalapú hálózat semmit sem ér, ha a helyek üresek. A protokoll ezért az eszközök elhelyezését elsőrangú termékként kezeli, nem belső eszközként.

Háromféle kiadó

• Márkák és helyszínek: a vállalati portálon helyeznek el ajánlatokat a saját telephelyükön, és mérik, ki érkezett ténylegesen. Az egység, amelyet megvesznek, egy igazolt látogatás, nem egy megjelenés.
• Tokenprojektek és NFT-közösségek: embereknek osztanak, nem tárcáknak, szűrőként a földrajzot használva, amelyet a farmolás nem tud olcsón legyőzni.
• Rendezvényszervezők: egy fesztivált, meccset vagy konferenciát az esemény idejére begyűjthető térképpé alakítanak, olyan eszközökkel, amelyek a végével lejárnak.

Mindhárman ugyanazt a kampányépítőt használják: tűzz le egy tűt, állítsd be a sugarat, válaszd ki az eszközt és a mennyiséget, állítsd be a megbízhatósági küszöböt és az időablakot, finanszírozd, tedd közzé. Nincs integrációs munka, és nem kell szerződést írni.

A sűrűség problémája

A kereslet és a kínálat itt földrajzi, ami használhatatlanná teszi a szokásos piactéri tanácsokat. Ezer eszköz egyenletesen elosztva egy országban mindenhol üres térkép. Ugyanez az ezer egy városban ok arra, hogy kimozdulj otthonról. Az elhelyezés árazása ezért nem egységes, hanem a terület iránti kereslet szerint súlyozott, így egy telített bevásárlóutca megtartása többe kerül, mint egy csendesé, és a protokoll azokat az utcákat támogatja, amelyeknek forgalomra van szükségük, nem azokat, amelyeknek már van.

A $SEEK a protokoll elszámolási és koordinációs eszköze. Azért létezik, mert a hálózatnak értéket kell mozgatnia egymást nem ismerő felek között, például egy országbeli márka finanszíroz egy jutalmat, amelyet egy másik országban egy idegen gyűjt be, és mert az eszközök elhelyezésének költsége az igénybe vett helyek iránti kereslettel kell, hogy skálázódjon.

Hasznosság

• Kampányfinanszírozás: a kiadók $SEEK-ben denominálják és finanszírozzák a jutalmakat.
• Elhelyezési díjak: díj elhelyezett eszközönként, a sugártól, az időtartamtól és a terület iránti kereslettől függően.
• Staking az elsőbbségért: a stakelt $SEEK megemeli a kiadó elhelyezési elsőbbségét, amikor több kampány verseng ugyanazokért a koordinátákért.
• Jutalmak: a protokolldíjak nagy része visszaáramlik azokhoz, akik a sétát végzik.
• Közösségi irányítás: a paraméterek módosítása, a kincstári allokáció és a nagy értékű begyűjtések megbízhatósági küszöbei.

Kínálat az idő függvényében

Egy allokációs ábra megmondja, kinél mi van, de semmit arról, hogy mikor. Az alábbi ütemezés a hasznosabb ábra, mert egy token kockázata ritkán a felosztás, sokkal inkább a cliff.

A tervezési szándék az, hogy a díjforgalom a valódi aktivitást kövesse, ne a spekulációt: a protokoll akkor keres, amikor eszközöket helyeznek el és gyűjtenek be, ami csak akkor történik, ha valaki hajlandó fizetni egy igazolt látogatásért.

Amit a token szándékosan nem csinál

• Nem rögzít árfolyamot egy elkapott játékegység és egy token között. A játék az elkapást értékeli, a piac a tokent, és a protokoll nem tesz úgy, mintha áthidalná a kettőt.
• A játékhoz nem szükséges. Az elkapás, az XP és a kihívások ingyenesek, és egy játékos, aki soha nem nyúl a tokenhez, ugyanúgy előállítja azokat az érkezéseket, amelyekért a kiadó fizet.
• Nem köti az elhelyezést minimális tokenbirtokláshoz. A staking elsőbbséget vesz, amikor kampányok versengenek, nem magát a közzététel jogát.

Egy whitepaper, amely tokent ír le, de üzletet nem, csak fél rendszert ír le. Két bevételi ág van, és a hálózat két ellentétes oldaláról jönnek, ami szándékos: egyik oldal sem tartaná működésben egymagában.

Elhelyezés, a kiadók fizetik

Az elsődleges ág. A kiadó finanszírozza a jutalmakat, és ezen felül elhelyezési díjat fizet, attól függően, mekkora területet foglal az eszköz, mennyi ideig, és mennyire versengett az a terület. Ez az a díj, amely a hálózat által teremtett értékkel skálázódik, mert azért számítjuk fel, amit a kiadók ténylegesen vásárolnak, vagyis az érkezésért.

A bérlet és a bolt, a játékosok fizetik

Opcionális, és szándékosan korlátos. Egy szezonbérlet kilencven napig fut, és a spawnok súlyozását a ritkább érmék felé billenti, heti egy ritka érmével és egy felfedéssel. A boostokat külön árusítjuk, és egyik sem vásárol jobb esélyt egy érmére: megmutatják, mi egy kérdőjel, kiszélesítik az elkapási távolságot, több érmét hoznak a közelbe, megsokszorozzák az XP-t, megtartanak egy elszalasztott érmét, lehetővé tesznek egy elkapást messziről, vagy egy kártyadobozt adnak.

Miért ez a felosztás a helyes forma

A játékosok költése rugalmas, szezonális, és korlátozza, mennyit hajlandó valaki egy hobbira fizetni. A kiadók költése marketingtétel, amelyet egy érkezésenkénti költséghez mérnek, amelynek van valódi alternatívája, amihez viszonyítani lehet. Az első korán tartja életben a rendszert, amikor több a játékos, mint a kampány. A második az, amivé az üzlet válik, és csak akkor működik, ha az első soha nem fajul pay-to-winné, mert egy olyan hálózat, amelyben fizető játékosok mindent elkapnak, olyan érkezéseket jelent, amelyek a helyszínnek semmit sem érnek.

Ennek a protokollnak szokatlanul sok hangolható állandója van: sugárhatárok, megbízhatósági küszöbök, az elhelyezési díj súlyozása, a keresőknek visszajuttatott díjrész, és maga az elkapási létra. Mindegyik szakpolitikai döntés konfigurációs értéknek álcázva, és ha ezt letagadjuk, a protokollt végül az irányítja, aki utoljára szerkesztett egy fájlt.

A fokozatos helyzet, őszintén

A közösségi irányítás még nem él. A paramétereket ma a központi csapat állítja be, és rögzített, átnézhető migrációkkal változtatja. Ezt nem fogjuk decentralizáltnak nevezni, mert nem az.

A késlekedés oka nem vonakodás. Egy forgalom nélküli gazdaságról szavazni színjáték: alacsony a részvétel, maroknyi tulajdonos dönt, és olyan paraméterekről születnek döntések, amelyek megítéléséhez senkinek sincs elég adata. A közösségi irányítás akkor válik értelmessé, amikor valódi díjforgalom van, mert akkor egy paraméter módosításának mérhető következménye van, amelyről vitatkozni lehet.

Mi kerül közösségi irányítás alá, és mi nem

• Közösségileg irányított: a díjsúlyozás, a protokolldíjakból a keresőknek jutó rész, a kincstári allokáció, a sugárhatárok és a nagy értékű eszközök számára elérhető megbízhatósági küszöbök.
• Késleltetéssel irányított: minden, ami a már elhelyezett eszközök értékét változtatja. Egy adott díjszabás szerint finanszírozott kampánynak aszerint is kell befejeződnie.
• Nem irányított: a tizennegyedik fejezet adatvédelmi kötelezettségvállalásai. A megőrzési korlátok és a mozgási adatok közzétételének elutasítása nem paraméterek, és a szavazás nem legitim módja a gyengítésüknek.
• Nem irányított: az egyes begyűjtések kimenetele. Egy elutasított begyűjtés vitarendezési ügy, nem szavazásé.

Egy protokoll, amely azért fizet, hogy valaki valahol legyen, arra csábít, hogy hazudjanak arról, hogy valahol vannak. A támadások konkrét megnevezése hasznosabb, mint annak kijelentése, hogy a rendszer biztonságos.

Támadások, amelyek ellen védekezünk

• GPS-hamisítás: úgy mérsékeljük, hogy a rádiós környezetnek és a mozgásnyomnak alá kell támasztania a pozíciót, valamint eszközhitelesítéssel, amely felismeri a manipulált operációsrendszer-buildeket.
• Sybil-farmolás: az utazás fizikai költségével és az eszközönkénti begyűjtési korlátokkal mérsékeljük egy sugáron és időablakon belül.
• Továbbításos támadások, amikor egy valódi eszköz a helyszínen egy távoli felhasználó helyett ír alá: úgy mérsékeljük, hogy a hitelesítést az apppéldányhoz és a munkamenethez kötjük, és eszközönként korlátozzuk a begyűjtések gyakoriságát.
• Emulátorfarmok: a hitelesítéssel mérsékeljük, amelyen az emulátorok elbuknak, valamint a mozgásnyomokkal, amelyek statisztikailag megkülönböztethetők a valódi gyaloglástól.
• A kliens által bejelentett spawnok: ezt nem mérsékeljük, hanem megakadályozzuk: csak a szerver jelenti be, mi létezik és hol, így egy módosított kliens hazudhat arról, mit lát, de semmit sem nyer vele.
• Dupla begyűjtés: úgy akadályozzuk meg, hogy a begyűjtés kiértékelése előtt zárolunk, így ha ketten nyúlnak az utolsó egységért, nem kaphatják meg mindketten azt a választ, hogy övék.

Korlátok, amelyeket elfogadunk

Egy kellően elszánt támadó módosított hardverrel és fizikai jelenléttel egy helyszínen több értéket nyerhet ki abból a helyszínből, mint egy becsületes felhasználó. A kárt helyszínenkénti felső határokkal korlátozzuk, ahelyett hogy úgy tennénk, mintha ez lehetetlen lenne. A beltéri helymeghatározás továbbra is lényegesen pontatlanabb a kültérinél, ezért a beltéri eszközök szélesebb sugarat használnak, és jobban támaszkodnak a rádiós ujjlenyomatra. És egyetlen fogyasztói eszköz sem tudja bizonyítani, hogy ember volt jelen, nem csak egy eszköz: egy kisteherautóban utazó telefon is úgy mozog, mint egy zsebben lévő.

Kockázatok, amelyek nem támadások

• Platformfüggőség. A hitelesítést az Apple és a Google adja. Bármelyikük szabályzatváltozása egyik napról a másikra gyengítheti a rendszer legerősebb jelét, és ennek nincs olyan változata, amely megkerülné az operációs rendszert.
• Lánc elérhetősége. Egy leállt lánc sorban álló begyűjtéseket jelent. A protokoll újrapróbál, nem dob el, de aki az utcán áll, annak egy újrapróbálkozás nem sikerélmény.
• Fizikai biztonság. Ha jutalmazzuk, hogy az emberek elmenjenek valahová, az embereket helyekre juttatjuk. Az eszközöket útkereszteződésekben helyezzük el, nem épületek alapterületén belül, a nagy értékű dropok elkerülik a magánterületet, és az app biztonsági figyelmeztetést tartalmaz. Ez tervezési megkötés, nem jogi nyilatkozat.

Annak nyilvántartása, hogy valaki hová jár, elárulja az otthonát, a munkahelyét, az egészségét, a vallását és a kapcsolatait. Ha helyalapú begyűjtésekre építünk hálózatot, ezért felelősséget kell vállalnunk, és a felelős tervezés az, hogy ebből a lehető legkevesebbet tároljunk.

• Folyamatos követésre soha nincs szükség. Az app akkor kér pozíciót, amikor begyűjtést kísérelsz meg, nem a háttérben.
• A nyers érzékelő- és rádióadatokat egy begyűjtés pontozására használjuk, majd rövid megőrzési idő után töröljük.
• A láncra az kerül, hogy egy nyilvános koordinátán sikeres volt egy begyűjtés, ugyanaz az információ, mint amikor egy bolt tudja, hogy valaki beváltott egy kupont.
• A mozgási előzményeid az eszközödön maradnak. A protokollnak nincs rájuk szüksége, és nem is akarja őket.
• A kiadók összesített számokat kapnak, soha nem egyéni nyomvonalakat.

A probléma, amelyet nem oldottunk meg

Mivel a begyűjtési nyilvántartás a lánc természetéből adódóan nyilvános és végleges, egy elszánt megfigyelő összefüggésbe hozhatja ugyanazon tárca különböző helyszíneken tett begyűjtéseit. Ez valódi gyengeség, és a nyilvános főkönyvön történő elszámolás velejárója. Azok a felhasználók, akik ezt el akarják kerülni, használjanak külön tárcát a különböző helyzetekre, és az app ezt megkönnyíti ahelyett, hogy eldugná, de egy alapbeállítás, amelyhez a felhasználónak ismernie kell a problémát, nem megoldás.

Három szabályozási rendszer érinti egyszerre ezt a protokollt, ami szokatlan, és érdemes kifejezetten kimondani, ahelyett hogy egy lábjegyzetre bíznánk.

Adatvédelem

A helyadat a legtöbb modern adatvédelmi jogszabály szerint a különleges adatkategóriák közelében áll, és a protokollt a legszigorúbb értelmezés szerint építettük, nem a legkényelmesebb szerint. A pozíciót egy begyűjtés pillanatában, meghatározott célra gyűjtjük, csak addig őrizzük meg, amíg a pontozás és a vitarendezés megkívánja, és soha nem állítjuk össze mozgási profillá. Ahol egy szabályozás törlési jogot biztosít, a láncon kívüli nyilvántartás törölhető; a láncon lévő begyűjtési nyilvántartás nem, ami a főkönyv korlátja, és ezt közöljük, nem szépítjük.

Tokenbesorolás

A $SEEK hasznossági és koordinációs eszközként készült, és a tizedik fejezetben leírt hasznosság valódi, nem díszítő jellegű. Ez tervezési álláspont, nem jogi következtetés. A besorolás joghatóságonként eltér, idővel változik, és nem olyasmi, amit egy whitepaper puszta kijelentéssel eldönthet. Az elérhetőséget ezért korlátozzuk ott, ahol a helyi szabályok ezt megkövetelik.

Jutalmak, szerencse és a szerencsejáték határa

Az elkapás egy dobást is tartalmaz, ami egy országonként eltérő határ közelébe helyezi. Két tulajdonság tartja a legtöbb szabályozásban a helyes oldalon, és ezeket szándékosan fenntartjuk: a részvétel ingyenes, a fizetős tételek pedig esélyeket és arányokat módosítanak, nem változó kifizetésű fogadások. Egy bérlet súlyozást vesz, egy boost szorzót; egyik sem elveszíthető tét. Ahol egy joghatóság ezt másként értelmezi, a fizetős szintet visszatartjuk, nem vitatkozunk.

A Seekprotocol élesben fut iOS-en és Androidon helyalapú dropokkal, AR-megjelenítéssel és a közösségi tárcával. Az igazolási rendszer jelenleg a GNSS-, a hitelesítési és a mozgásfolytonossági jeleket futtatja; a rádiós ujjlenyomat fokozatos bevezetés alatt áll. A hitelesítés kikényszerítése egy kapcsoló mögött van, és ez az őszinte állapot: az elutasítási útvonal elkészült, de a kikényszerítés kapcsolóját még nem minden felületen fordítottuk át.

A drag and drop kampányépítő elkészült. A következő az önkiszolgáló vállalati portál, amely a menedzselt partnerségeken túl is megnyitja az elhelyezést, és a hozzá tartozó érkezési elemzések. Mellettük áll a tokengenerálási esemény, az élő esemény mód, a szezonok és a tárgyszkennelés. A közösségi irányítás akkor jön, amikor elég valódi díjforgalom van ahhoz, hogy a paraméterdöntéseknek értelme legyen, a tizenkettedik fejezetben kifejtett okokból.

Amit nem ígérünk

• Dátumot a közösségi irányításra. Forgalomhoz kötött, és a forgalom nem dátum.
• Egyenlő pontosságot beltérben. Ez nehéz probléma, és az őszinte válasz a belátható jövőben a szélesebb beltéri sugár.
• Új láncot önmagáért. A hatodik fejezet késleltetési és költségkövetelményei szigorúak, és egy azokat nem teljesítő lánc hozzáadása marketingdöntés lenne, nem technikai.

A teljes, fázisonkénti bontás az ütemterv oldalán található, amelyet a leszállítások ütemében frissítünk.

A dokumentumban használt fogalmak, abban a jelentésben, amelyet itt hordoznak, nem az általánosban.